Kedves Olvasóink! Értesítjük Önöket, hogy az Aktuális nemsokára hírekkel felfrissülve, naprakész információkat szolgáltat olvasói számára. Arra készülünk, hogy olyan információkat szolgáltassunk, olyan hírekrõl számoljunk be, amelyekrõl a magyar újságírás halgat.
Hétvégén lesznek Romániában a helyhatósági választások. A pártok egymásnak feszülnek a kampány hajrájában, igazi, nagy verseny azonban nincsen. A nagyvárosokban dominál a PD-L, mindenhol máshol pedig ki, hogy tud. Az eredmények javarészt elõreláthatóak.
Kolozsvári plakátlesõ körútunkon rögtön belebotlottunk, a nagy "magyarbarát", Gheorghe Funar óriásplakátjába. Nehéz nem észrevenni, hiszen az egyik legforgalmasabb negyed egy tömbházának falát tetõtõl-talpig borítja. Funarnak sok mindent NEMköszönhet ez a város, hiszen õ volt az, aki évekig nemzeti színû giccsben és gödrökben tartotta a várost, így tavaj el is vesztette a választásokat és idén is el fogja.
Áttekintve a közel és távoli múlt történéseit, az elmúlt napok eseményeit, a kormány tehetetlenségét, egyhelybenállását és kudarcait, arra a megállapításra lehet jutni, hogy Gyurcsány Ferenc levezet/vagy levezetik, az MSZP már rég kihátrált mellõle és csak az alkalmas idõpontot és kifogást keresik, hogy Gyurcsány elegánsan visszavonulhasson. Ez azonban nem egyszerû, a dolgok ugyanis szinte már ellenõrizhetetlenül összekuszálódtak.
Nehéz... Nehéz megselyteni, elõrelátni, kielemezni, hogy mi lesz. Magyarország olyan helyzetben van, amibe felelõtlensége miatt esett és amibõl klépni... Hát ezt nehéz. A kommunizmus, a hitetlenség, a hazugság és megannyi tényezõ vezetett ide. Meggondolatlanság a politikum és a civil társadalom részérõl. Mert ugye miért is gondolkodnánk tovább 5 évnél... "Most élsz igazán!"-a reklám is ezt mondja. Miért is törõdnénk hát a távolabbi jövõvel?
A fiú a Szent Mihály Templomban tartandó ünnepi misére sietett, amikor az Új Jobb aktivistái megtámadták. Nem zajlott incidensmentesen a Március 15.-i ünnepségsorozat Kolozsváron. Ahogy arra számítani lehetett az Új Jobb aktivistái és szimpatizánsai nem álltak meg a magyarok elleni szóbeli uszításnál. A tüntetésük mellett -amin mindössze száz személy vett részt- szükségét érezték bántalmazni egy kokárdát viselõ magyar fiút, aki épp a Szent Mihály Templomban tartandó ünnepi misére sietett. Beigazolódtak tehát azok félelmei, akik a békés ünneplõk bántalmazásától tartottak. A városvezetés és a hatóságok egyértelmûen hibáztak, amikor kiadták az engedélyt egy létszámában Kolozsváron nem jelentõs, de üzenetközvetítésében erõsen magyarellenes csoportnak felvonulásra. Jóváhagyásuk annak a jele, hogy a magyargyûlölet még mindíg erõs mozgatórugó a döntéshozatalban. A cikk itt folytatódik
Ahogy Koszovó függetlenségének a kikiáltása egyre biztosabbá vált, úgy melegedett Romániában a magyar téma. Attól félnek, hogy Székelyföld is kikiáltja függetlenségét és akkor... Megkezdõdött hát a magyarellenes kampány, amely a mai napig tart és egyre erõsödik. Nem egy hétköznapi dologról van ugyanakkor szó, az anyaország részérõl is több odafigyelést érdemelne, ugyanis nem kis veszélyeket rejthet magában az erdélyi magyarokra nézve.
Mi van a múlttal? Mi van azzal ami történt és tudjuk, hogy megtörtént és mi van azzal ami megtörtént, de nincs tudomásunk róla? Szükséges, hogy megismerjük? El kell felejteni, vagy fel kell dolgozni a múltat? Ha mindent a szõnyeg alá seperünk, egy idõ után megbotlunk majd a kupacban, legyen azon bármilyen elõkelõ perzsa. Márpedig Romániában jelenleg ez történik.
Idõpont: 2008. május 8. - 2008 július 18. Helyszín: Románia, Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum
A Csíki Székely Múzeum exkluzív kiállítássorozata idén is folytatódik. A Munkácsy-kiállítás kapcsán partnerséget kötött csíki múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria még az õsszel elkészült azzal a tervvel, miszerint 2008. május 8. és július 18. között bemutatja a nagybányai festõiskola mûvészeinek Európa neves kiállítótermeit megjárt festményeit.
Bizonyos szempontból Ön többet tud, mint mi. Többet tud arról, ami a környezetében történik: a városában, a munkahelyén, a családjában. A hírek, az események pedig körülöttünk történnek meg. Tehát Ön körül is. Önnek is van véleménye mindarról ami Önnel, a családjával, a városával, vagy az országával történik. Ezt a véleményt pedig többnyire az Önhöz közeli emberek hallgatják és hallják meg. Pedig sokszor jó lenne, ha sok emberhez eljutna, hátha segítene valakinek, vagy elõrébb lendítené a történések kerekét... Nem? Itt a lehetõség! [::Figyelem, nem blog::]
Eõry Kálmánné E-Mailen keresett meg minket és kérte a mi, ez által pedig olvasóink segíségét családfakutatásához. A továbbiakban az õ levelét olvashatják.
"Az késztetett a családfakutatásra, hogy édesapám, Csikai Pál az idén január 24-én volt 100 éves.
Az õ kedvéért a testvérei családfáját és természetesen a mienket is elkészitettem ... Ezért indultam neki a családfakutatásnak, igy megvannak az unokatestvérek családfái, most a másod és harmad unokatestvérek családfáin dolgozom, csak az a problémám, hogy titkosítva vannak a születési anyakönyvi kivonatok 90 évre, és a házassági kivonatok 50 évre, az emberi jogok törvényére való hivatkozással ... Amennyiben valaki, valamit tud róla, legyen szíves értesítsen" A teljes levél
Mivel Iránnal és az iráni helyzettel kapcsolatban meglehetõsen egyoldalú információkat és híradásokat hall az európai ember, fontosnak tartottuk, hogy közöljük Mahmúd Aahmadinedzsád iráni elnök néhány nappal ez elõtti, az ENSZ plenáris ülése elõtt tartott beszédének magyar fordítását.
Megalakult a Magyar Gárda! Fasiszták? Neonácik? A magyar SS vagy nemzetüket féltõ õszinte és tenniakaró emberek? A dolgokat csak úgy érthetjük meg, ha egy kicsit a múltba és a hírek mögé nézünk, illetve összegezzük a történteket.
Nem találkozott Tusnádfürdõn sem a két vélemény, Markó Béla ugyanis nem tartotta alkalmasnak a helyszínt ahhoz, hogy az erdélyi magyarság jövõjét megvitassák Tõkés Lászlóval. Megoldások keresése helyett tehát további (egymás mellett) elbeszélés. Nekik ez jó, nekünk nem.
Az elemzõk és bennfentesek szerint hamarosan háború lehet. Az Amerikai Egyesült Államok arra készül, hogy lerohanja Iránt. Tévednek azonban azok, akik arra számítanak, hogy ez is egy, az elmúlt pár év gyakorlatához hûen: "egyszerû történet" lesz. Irán ugyanis nem egy végelgyengült, vagy zavaros közállapotokkal kûzdõ ország - mint amilyen annak idején Irak volt. Irán visszaüthet és a szövetségesei is. Na de minket ez hogyan érinthet? Harmadik világháború? Egyáltalán: Mire jó a háború?
Tudom, hogy a legtöbben úgy gondolják ne politizáljunk. (Már én is sokszor kirekesztem, hogy ne hozzam magam nagyon rossz állapotba...) De a másik felem meg mást gondol. Azért lehet velünk sok mindent megtenni mert birka módjára eltûrünk mindent ..... pl. amin nem tudunk segíteni ne mérgelõdjünk... meg vannak erre emberek... stb..... addig mindent meg is tehetnek velünk... A maffia sem tudna mûködni, ha az emberek összefognának... csak hát persze mindenki fél...
Sorra dõlnek meg a hõmérsékleti rekordok. Magyarországon a hõhullám eddig 500 ember életét követelte. Mindeközben Romániában a helyzet még roszabb. Csak tegnap elõtt 12-en hunytak el a kánikula miatt. Mindezek ellenére azonban azt kell mondjuk, a helyzet nem meglepõ, sõt nem is kirívó. A következõ években valószínûleg ennél már csak roszabb lesz. A mi hibánkból.
88 éve már, hogy megtették...
2008. június 4.
1920. június 4-én, 16 óra 30 perckor írták alá azt a döntést, ami megváltoztatta, a Világ Magyarságának sorsát. Területeket csatoltak el Magyarországtól, idegen kézbe adtak földeket és embereket. Sorsok, életek pecsételõdtek meg ekkor és nem csak nagyapáink sorsa, hanem a mienk is. "Bozgor"-ok lettünk, hazátlanok az elnyomóink szemében és idegenek, külföldiek sok anyaországi szerint.
88 év után még mindíg fáj, még mindíg kihat, még mindíg befolyásolja mindennapjainkat a Trianoni döntés. Feledni nem lehet és nem szabad. De megalkudni a jelenben sem szabad, hiszen azok az erõk, akik a Magyar Nemzet széteséséért, megszûnéséért kûzdenek még mindíg dolgoznak. Az aktuális Magyarország határain belül éppúgy mint a történelmi Magyarország területein még mindíg, mindent megtesznek, hogy az ember feladja az identitását, feledje a múltját. Akár a globalizáció neonfényû, vonzó, mûanyag bálványaival, akár nemzeti étrékeink bemocskolásával,de céljuk egyértelmûen a keresztény magyar értékrend tönkretétele.
Ne engedjétek, ne adjátok fel, hiszen nélküle szellem nélküli emberek, üresek, boldogtalanok lesztek. Ne feledjétek szüleitek, nagyszüleitek hangját, a Kárpátok hívó szavát.
"Adjátok vissza a hegyeimet
Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!
Bevallom õszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyéimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctõl kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s õk benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyéimek, az igaz. De enyéimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!
Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bõrömön háborút és országosztást, ide-oda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenõs bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben.., Urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább. Adjátok vissza a hegyeimet!
Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!
És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet!
Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt Palotám, amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetnének, ha megszállná õket a jótékonyság láza. Állásom sem volt, hivatalom sem, ami helyett újat adhatnátok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem. S ez a kettõ együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én. Adjátok vissza a hegyeimet!
Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára milliók halnak meg, országok cserélnek gazdát és földrészek süllyednek el a tengerek mélységeibe. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jószándék szûri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult, és visszaadjátok a hegyeimet."
Wass Albert
Részlet az azonos címû könyvbõl
Juhász Gyula: Trianon
"Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erõ szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes mûveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derût.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsõket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsõket, magyar sírokat,
Dicsõség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tûnt a dicsõség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petõfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha õt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is gyõzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcsõ,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi õskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S õszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendõ hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!"
Az oldalról
Az "Aktuális" portál egy többségében fiatal értelmiségiekbõl álló csoport tulajdona. Az említett csoport nem tagja semmi féle politikai pártnak, -tömörülésnek; kerül minden szélsõséges megnyílvánulást.
Az oldalon megjelenõ cikkek, mind salyát forrásból származnak.
Mi nem "gyártjuk" a híreket!
Nem naprakészek akarunk lenni, hanem objektívek!
Csak akkor írunk, ha szükségét érezzük és ha fel vagyunk készülve rá!
Ha unja a sablonszöveget, olvasson minket!
Az oldal nonprofit: egyelõre 0 lej, 0 ft, 0$ a bevétele és ugyanennyi befektetéssel készült és fut.
/A készítõk
Az Aktuális Média további oldalai:
Olvasson viccet:
Olvasson mesét:
Kiemelt partnerünk:
További partnereink:
Köszönjük a következõknek, hogy alkalmanként használhatjuk fotóikat (abc sorrendben):